3.rész "...csapdába esett Jedi Mestert az Alderaan-ról."

  A szabadítás sikeres volt. Obi-wan-t és engem kirendeltek a Perem vidéken túlra, hogy megmentsünk egy várost a teljes pusztítástól.
- Mester! Mögötted! - kiáltottam neki a távolból, egy csata közepén. Megfordulva egy suhintással félbevágta az újonnan készült Halál droidot.
- Köszönöm, Yoon. Ismét megmentettél. - mosolygott rám, amit viszonoztam. Majd tovább indultunk, a megmaradt klónokkal a faluba, amit megtámadtak. A klónok elöl, Obi-Wan mesterrel az élen, én pedig hátulról védtem őket a további lövedékektől.
  Közben érkezett egy hologrammos hívás, amit a hajónk továbbított nekünk. Fedezékbe vonulva, fogadtam Windu mester hívását.
- Üdv Mester!
- Üdv ifjonc! Yoon...A Tanács visszarendel titeket a Coruscantra. Szükségünk van rátok. Most induljatok el.
- Értem Mester.
  Azzal kilép.
- Kenobi Mester! Windu Mester visszarendelt minket.
- Most?
- Igen, Mester.
                                                                       ***
- Kenobi, Skywalker. Vissza kell hoznotok egy csabdába esett Jedi Mestert az Alderaan-ról. - utasított Yoda Mester.
- Értettünk. Azonnal indulunk. - meghajoltunk, majd mentünk. Félóra múlva felszállt a hajó és mentünk az Alderaan-ra.
- Yoon! - hívott magához Mesterem. - Menj oda Anakin-hoz. Te húztad ki a szerelmi csalódásból, de nincs valami jól.
- Értem, Mester. Megyek is.

Odamentem, hozzá. Éppen egy sebesülést kötöz a felkarján. Kezén látványosan kiduzzadó erek arra utalnak, ideges egy kissé. Nem csodálom. Hisz a Tatooine-ról jöttek Ahsoka-val.
- Anakin Mester...- szólítom meg óvatosan.
- Igen? - próbált erőteljes jóhangot kiváltani magából, ám nagy nehezen.
- Öhm...Valami baj történt a Tatooine-on?
- Áh, csak a szokásos őrjárat, néhány droid. Az egyik eltalálta a kezem. - bívelődött a kötözésével. Leültem elé, majd áttettem karját térdemre, hogy meg tudjam csinálni. Óvatosan rászorítottam, bár így is sziszegett fájdalmában.
- Sajnálom, Mester. - húztam rá az utolsó kötést is.
- Semmi baj. Rosszabakat is túl éltem már. - lágyult el hangja. Már nem éreztem, hogy szorongna. - Köszönöm, padawan. - simította meg fejem. Majd felállt és elment. Utána indultam, mikor Kenobi megállított.
- Megnyugtattad. Igaz, nem azt mondtam, hogy flörtölj vele, de sikerült megnyugtatnod.
- Én nem is flörtöltem vele, Mester.
  Mosolya szélesebbre húzódott.
- Yoon, figyelj. Igaz, hogy Anakin erős, jóképű, de akkor is most lett vége élete legnagyobb értékének.
- Kenobi Mester. Skywalker tényleg nagyon jó, kedves, segítőkész, de nem válalnám a felelősséget, hogy ezzel tönkre tegyem a Mester és a közöttem lévő barátságot.
- Értem. Na, de menjünk. Már így is idegesek lehetnek, hogy hol vagyunk. - kuncogott.
  Amint leérkeztünk a bolygóra, furcsa érzés fogott el. Mintha egy vörösen világító szempár tekintete alatt lettem volna.
- Mintha figyelnének...- szólaltam meg.
- Ugyan Yoon. A paranoia játszik benned, ügyelj a gondolataidra.
- Értettem, Mester.
- Most pedig menjünk tovább.
  Ahsoka és én hátul kullogunk, míg a Mestereink elöttünk. Mivel ez csak egy megmentési akció, ezért nem hoztunk magunkat sok klónt, hogy ne legyünk annyira feltűnőek.
- Hogy halad a kiképzése Yoon-nak?
- Nagyon jól. Ugyan olyan rakoncátlan, mint te.
- Még is nyugodt, mint te. - mondja Skywalker.
- És Ahsoka?
- Ahsoka? Még mindig szájas, mint volt is.
- Csak megjegyezném, hallunk benneteket. - akadt ki egy pillanatra padawan társam. Mestereink kuncogva hátra néztek, majd vissza. Az erő egy barlanghoz vezetett minket, ahol egy Obi-wan körüli szakállas emberke üldögélt egymagába.
- Ő lenne K.O Mester? - kérdezett rá Tano. (Bocs, Oppa, csak így tudtalak bele írni :3)
- K.O Mester? - kuncogtam.
- Mi olyan vicces? - szólalt meg. Megdermedtem és azonnal bocsánatot kértem. - Így mindjárt más. Mi szél fújt erre a sivár bolygóra benneteket Jedi Mesterek, és padawanok? - húzta le kapucniát.
- Mi jöttünk megmenteni önt.
- Csak ugyan? Anakin Skywalker.
- Honnan tudja a nevem?
- Az erő minden híres Jedi nevét erre vonza. Igazam van, Ri Yoon Sun. - említett meg.
- De hát...honnan tudja a nevem? - csodálkoztam.
- Igaz, nem vagy híres, de az erő, körbe jár. Az erő szél szárnyán hozta el hozzám az újonc nagyerővel bíró padawan nevét.
- Költői. - súgta fülembe Anakin.
- Nos, menjünk. A droidok nem lehetnek messze, így óvatosan kell haladnunk.
 Elindultunk visszafelé, majd mint valami párduc, elragadott engem és Ahsokat valami furcsa emberszerű állat. Ellenkeztünk, de fejbevágott.
  Mikor felébredtünk egy külön zárkában voltunk.
- Yoon! Hogyan kerültünk ide?
- Ne...nem tudom. - dadogtam.
- A kardod?
- Nincs nálam...elvehette az a valami. Te láttad mi volt az?
- Valami állat.
- Köszönöm, hogy ilyen kedves vendégek vagytok. - jelent meg valami. Mind ketten felálltunk. - Nyugodjatok meg, csak egy kis játékot akarok játszani. Ha túlélitek elmehettek.
- Hol vagyunk?! - nyomatékosítottam.
- Az űrben.
- A Mestereink..
- Keresni fognak, tudom. Obi-wan régi barátom. Bár Anakin-t nem igazán sikerült kiismernem még. De érzem, hogy az egyikőtök nagyon is érdeklődök iránta...-kuncogott. - Meg is találnak. De nem biztos, hogy élve...- ment el.
- Várj! - de hiába kiálltottam utána.
- Akkor kezdődjön a játék!  - szólalt meg egy hangszóró. Majd mögöttünk a fal felemelkedett, így találkozni tudtunk padawan társammal. Kissé féltünk, de tudtunk, hogy nem telik bele pár óra és a Mestereink a nyomunkra bukkanak majd. - Én nem ácsorognék egyhelyben...
  Lassan előre sétáltunk, mire megtaláltunk kardjainkat a falban. Kivettük, megnéztük működik-e. Igen. Tovább indultunk.
- Droidok! - kiáltotta el magát. Kezünkben a kardokkal kevésbé félve, már egy suhintással kettészeltünk őket. Alattunk a padló mozogni kezdett, mire megnyílt, így futni kezdtünk.
- Fal! - átbújtunk alatta. - Újabb! - átugrottuk.
- Gyorsan, gyorsan! Ott az ajtó!
- Igen, de egy láva tenger után...! - álltunk meg a szélén.
- Áh..Ugranunk kell! Még hozzá most!
  Azzal átugrottunk. Sikeres volt, bár nehezen. Kinyílt az ajtó. Egy hajó állt ott, felkészülve a repülésre. Futottunk, míg előttünk egy fal oda nem került. Közöttünk felhúzódott egy.
- Ahsoka! - ijedten kaptam a falhoz.
- Yoon!
- Ügyesek vagytok! Szép volt, de nem győztetek...most pedig...viszlát...

  Mintha a padló eltünt volna a lábunk alól, és az ürben kötöttünk ki. Ashoka belém kapaszkodott, és levegőnket visszatartva próbáltunk egyensúlyba tartani. Hirtelen azt vettük észre, hogy Obi-Wan és Anakin Mester űrhajóval száguldanak felénk. Kimentenek minket. Ahogy bementünk a hajóba, Skywalker karjai között találtam magam. Nem engedtem, szorosan öleltem magamhoz. Nem tudom miért, hirtelen a félelem fogott el, mikor az űrben lebegtünk. Úgy éreztem Anakin az egyetlen, akinek erős karjai szinte a világot és a békét jelentik.

2.rész "Szeparatista lettél?!"

 
                                                               4 évvel később 

20 éves lettem, és Obi-Wan lett a mesterem. Megbízást kaptunk, hogy elpusztítsunk egy erődítményt, ami a Szeparatistáké. Azonnal hajóra szálltunk, és mivel Obi-Wan és Anakin mester kapták a feladatot nekünk is ott kellett lenni. Így legalább tudtam beszélgetni új barátnőmmel Ahsoka Tano-val.
- Kicsik, készüljetek. - jött oda hozzánk Alex a klón csapat parancsnoka. - Mindjárt leszállunk.
- Értettük. - mondtuk egyszerre.
- Ahsoka...Te sokat voltál már ilyen bevetésen?
- Igen, persze. És ne aggódj, én is féltem legelőször. De majd megvédünk! - ütött vállba.
- Kösz! - nevettem.

- Ahsoka! Gyere ide, tedd le a gépet! - szólt Obi-Wan, és ő már száguldott is. Nyilván nagyon érthet hozzá, ha a mester őt kérte meg. Eközben Anakin mester a fülkéből kisétálva állt neki felkészíteni lelkileg a csapatot. Mikor végzett, ők elindultak a kijárat felé, bár a hajó még nem ért földet. Épp csak akkor értünk be a légkörbe, mikor a Mesterem szólt.
  Kissé féltem, remegett mindenem, amit próbáltam leküzdeni.
- Yoon! - ült le elém Anakin. - Félsz?
- Csak egy kicsit Mester.
- Ne aggódj. Én akkor féltem először a legjobban, mikor megkaptam az önálló feladatomat.
- Amikor Padme Szenátorra kellett vigyázni, igaz?
- Heh, Ahsoka?
- Igen, ő mesél mindig, mindenről.
- Yoon! Anakin! Nem most van az ideje a bájcsevejnek. - lépett közbe Kenobi.
   A hajó leszállt, a katonák előre vonultak Anakinnal az élen. Obi-Wan hátul velünk, mi meg a legvégén futottunk utánuk, ugyan is már akkor megtámadtak minket a droidok. Menedéket keresve megbújtunk az erdőben.
- Ahsoka! A te felelősséged lesz Yoon, vigyázz rá! - suttogta Kenobi.
- Igen is, mester! - azzal elkezdett felmászni egy fára. Mesteremre néztem, aki mutatta mosolyogva, hogy menjek utána. Megtettem. Láttam, ahogy egy bolygónyi haláldroid közeleg felénk.
- Mennyien vannak?
- Sokan, mester...nagyon...- mondtam.
- És a csapdába esetteket látod?
  Belenéztem a távcsőbe, amin kersztül láttam őket.
- Igen! Úgy 20-30-an lehetnek, mind egy csoportban. Őrzik őket. Két tank és 5-6 db erősebb bádog doboz .
- Értem. Yoon! - kezembe dobott egy táskát. Belenéztem, és droid bombákat láttam. - Figyelj! Menj oda Ahsoka-val és 3 klónnal! Szabadítsátok ki a túszokat!
- És veletek mi lesz, mester?
- Nyugodj meg Yoon, mi megleszünk egy darabig. Csak menjetek, siessetek! Hajrá! - bíztatott Skywalker.
- Értettük!
  Tettünk egy kerülőt, hogy a hátulról tudjuk őket megtámadni. Igyekeztünk először a tankokat kiiktatni. Eközben már észrevettek minket. Míg én védtem Ashokat, addig ő elfoglalt egyet a tankok közül. Míg ő vezettett, addig én lőttem őket. Sikerült megtisztítani a területet a fogjok körül. Elbujtattuk őket egy barlangban, majd az erő segítségével eléjük húztunk pár nagyobb szikla darabot, és siettünk vissza a tankhoz, hogy segíthetsünk mestereinknek és a katonáknak. Ugyan az volt. Míg ő vezetett, én lőttem.
- Úgy gondoltuk segítség kellhet. - bújtunk elő.
- Jól hittétek! Szép. És a túszok?
- Egy barlangban. Eléjük tólva néhány nehezebb sziklával eltorlaszoltunk, hogy ne találjanak rájuk, Skywalker. Yoon ötlete volt.
- Ügyes vagy! - mosolygott rám. - De most menjünk! Az erődítményben van pár elrabolt szenátor, akit illene megmenteni. - nevettek. Azzal felugrottak a tank két oldalára, mi pedig elindultunk. Ügyesen kilőttem a kaput.
- Bocsánat, elfelejtettem csengetni! - mondtam. Tudtam, hogy senki sem hallotta, de azért jó kis poén volt.
- Yoon, gyere ki, innentől gyalog kell mennünk!
- Érettem! - azzal kiszáltam. Beostomoltunk. Könnyen megtaláltuk az elrabolt szenátorokat. Köztük volt Padme is. Rögtön odarohantunk. Lekaszaboltuk a droidokat, és kiszabadítottuk őket. Mivel mindenki tudta, hogy Anakin mester és Padme együtt vannak, ezért a Mester nem félt megcsókolni őt. Bár a Szenátornő nem adta vissza.
- Baj van?
- Anakin...nekünk...hah...én többé nem szeretlek...
  Megdöbbentő volt hallani.
- Hogy...hogy mi?
- Úgy van! - jött egy robot.
- Sajnálom...
- Padme..én, ezt nem értem...Szeparatista lettél?! Kérlek mond, hogy nem...Ne csináld ezt!
- Jöjjön Dooku már vár minket. - azzal elmentek. Kissé furcsa is volt, hogy Anakin csak így elengedte őket. Lerogyott a fölre, és mérgében beleütött egyet.
- Neh...
- Anakin, sajnálom...- tette kezét a vállára Obi-Wan.
- Mester...mennünk kell! - jelentette ki Ahsoka.
- Menjetek, hagyjatok itt...
- Anakin! Nem hagyunk itt! Mennünk kell!
- Mondom, hogy nem megyek! - üvöltötte le.
- Obi-Wan! Vigyétek ki a Szenátorokat! Most! - nyomatékosítottam.
- Rendben!
- Jönnek! Dooku!
- Nincs sok időm...
  Letérdeltem Anakin elé.
- Mit akarsz?! Nem meg mondtam, hogy hagyjatok itt?! Menj!
- Kérlek, Mester! Nem foglak itt hagyni! Akármit is mondasz, nem hagyjak itt! Tudom mit érzel.
- Ch..persze...
- A szemem láttára gyilkolták meg 3 nővéremet és a húgomat. Neked édesanyádat, most pedig Padme is. Tudom mit érzel, de küzdened kell!
  Mivel nálunk a földön az a szokás, hogy ha valakinek eléggé savanyú, vagy szomorú hangulata van, megöleljük. Ezt tettem vele is. Pár perc múltva visszaölelt. Fején simítottam végig, miközben szorította szeméhez egyik kezem.
- Óh..! Milyen megható pillanat... - tapsolt valaki a hátunk mögött.
- Dooku...- elengedtem Anakint, majd kieresztve fénykardom, felálltam. Egy másik bejáraton kersztül megjelent mesterem. Majd megláttam Ahsokat, mint Dooku fogját. - Engedd el! - kiálltottam rá.
- Óh..biztos te lehetsz Obi-Wan új tanítványa. Örülök, hogy megismerhetek egy ilyen akadékos padawant. Hallottam, hogy felbecsülték a midiklorián szintedet. Annyi, mint Anakin-nak, igaz?
- Engedje el, Ahsokat! - kiabáltam rá.
- Nahát! De rossz modorú vagy! Obi-Wan nem mondta, hogy nem szabad így beszélni? Na, majd megtanítalak én! - azzal egy szempillantás alatt, minta a keze zárlatott kapott volna, és elektronikus nyalábokat lövelt volna ki. Felkészültem rá, hogy elérjen, de ehelyett egy fénykard megvédett. Tulajdonosát néztem, aki a mester volt. Újjúlt erőre kaputt és megvédett. Anakin és Obi-Wan mester mellém állt.
- Figyeljetek, együtt támadjuk meg-
- Én elkapom most! - szaladtam felé, mire elektromosságot kapott testem, és azzal az erővel neki vágott a falnak. Bevágtam a fejem és csak annyit hallottam, ahogy Kenobi azt mondja "Yoon, ne!", majd elájultam.
  Később felébredtem, akkor Obi-Wan a földön, Anakin pedig lábán feküdve. Láttam, ahogy Dooku feléjük tart és kardját emeli. Sok fájdalmat hátrahagyva odaugrodtam, és elzártam az utat kardjától.
- Nem..engedem..., hogy a mestereimet bánts! - toltam hátra.
- Erős vagy, de ugyan akkor félsz is. - kezdtünk párbajba. - Félsz, hogy elveszíted, azt akit szeretsz.
- Tévedés! Már is elveszítettem őket!
- Hagyd őt! - lépett közbe Skywalker. - Yoon! Mentsd meg Ahsokat!
  Így is lett. Segítettem neki, mire ismét áramütést kaptam, a hátamba.
- Azt mondtam, hagyd őt! - vágta le az egyik kezét. - Meneküljetek! - parancsolta.
- Nem! - fordultam vissza. Nem akarok ellent mondani neki, de még is kötelességem segíteni. Hátulról neki támadtam, mire ismét sokkot kaptam. Hirtelen zúgni kezdett a fülem, és összeestem. Majd csak azt vettem észre, hogy Dooku menekül. A katonák Obi-Wan-t menekítik. Anakin pedig utasít engem, hogy karoljam át a nyakát. Nagy nehezen, azt sem tudva mi történik, megtettem. Fekapott karjaiba, és kivitt. Hátranéztem és azt láttam, hogy felrobban az állomás. Csak arra tudtam gondolni, hogy teljesítettük a parancsot, hogy a mesterem jól van-e és, hogy Anakinak, hogy volt ekkora bátorsága. Majd a düh és a fáradság áldozata ként, ismét elájultam.
  Arra ébredtem, hogy egy korházban fekszem, az ágyam szélénél pedig barátnőm.
- Ah...a fejem...- ültem fel.
- Yoon! Végre! Minden rendben? Nem fáj semmid? Hogy érzed magad?
- Ahsoka hagyd, hogy ő is szóhoz jusson. - néztem a másik irányba, ahol megláttam Kenobit.
- Igen, jól vagyok. Mester?
- Én is, köszönöm. Szerencséd volt, hogy Anakin kihozott.
- Hát igen. - jelent meg. - Hiszen ő sem hagyott volna ott.
- De ugye tudod, hogy amit tettél, az ellent mond a kódexnek? A tanács nem igazán nézte ezt jószemmel. - mondta mesterem.
- Még is. Jól tudják, hogy milyen vagy. Így elnézték, hogy most az egyszer ellent mondták nekem. - mosolygott.
- Értem, és sajnálom, mester.
- Semmi gond. Az a lényeg, hogy egyben vagy. Egyébként miért ájultál el?
- Min-től örököltem. Gyerekkoromban sokat volt olyan, hogy ideges lettem és ez elnyomta a józan eszem, és elájultm.
- Az idegességtől? - kérdezett rá. Én csak bólogattam.

1.rész "...mutasd meg mire vagy képes...ifjú Jedi..."

  Üdv a nevem Ri Yoon Sun(Ri Jon Sun)! És ez az én történetem...
  Egy városban élek most, mint 18 éves lány, aki várja a csodát. Kicsi korom óta furcsa dolgokra vagyok képes, amit soha nem mutattam meg senkinek. Például az elmémmel és a kezemmel tudok irányítani dolgokat.
  És elmesélem nektek, hogyan kezdőtött, hogy 16 évesen egy másik világba kerültem...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Hogy idősebb vagyok a kelleténél nem lényeg! Hogy csak most szólók róla az sem! De tudom, hogy léteztek! Hiszek bennetek Jedik! - kiálltottam fel az égre.
- Yoon! Gyere be! Lefekvés idő van!
- Értettem anya, egy pillanat és megyek!
  Azzal visszafordultam a sötét éghez, amit csillagok világítottak meg.
- Könyörgöm nektek! Tudom, hogy hallotok!
- Yoon! Ne mondjam többször!
- Megyek már, megyek!
  Megmosakodtam, majd lefekvés előtt megnéztem a Star Wars - Clone wars (klónok háborúja) című meséből egy-két részt, amire a leptopomon sikerült ráakadni.
- Hah...-sóhajtottam párnámba. - Bárcsak olyan lehetnék, mint Anakin...- azzal elnyomott az álom.
  Hajnali 2 óra felé robbanásra ijedtem fel. Arra gondoltam biztos álmomban megint lézercsatát vívtam a Szeparatisták (rossz oldalon állók) ellen. Végül nem sikerült visszaaludni, így kimentem a mosdóba. Magamra húztam az ajtót. Egyszer csak nehéz lépéseket hallottam meg. Résnyire nyitott ajtón keresztül leskelődtem. Robotokat láttam és, ahogy szüleimet elrángatják. Hihetetlen érzés fogodt el. Utánuk akartam menni, ám látva erősségüket, vissza kellett fognom magam. Gondoltam egyet és kimásztam a fürdőszoba ajtaján, majd a ház mögött kerestem menedéket.
- Parancsnok! Megtaláltuk! - kiálltotta el magát egy robot hang.
  Már mit sem törődve a búvóhely felkutatásával, futottam ahogy bírtam. Keresztül az szomszéd udvarán át, felmásztam a fájukra, aminek az egyik kilógó ága biztosította a menekülésem az utcára. Így pizsomában rohanok nővéremék nem olyan messze lévő házukhoz. Át az úttesten, hisz nem volt hatalmas fogalom. Csak, ahogy benéztem az egyik kocsi ablakán, láttam az értelmes fejet, miszerint "Mennyire őrült ez meg?!" mondatot lehetett leolvasni. Mivel Min-ék háza, csak a közel múltban kezdődött elkészülni, így még csengőnek nyoma sem volt, vagyis az ablakot ütve kezdtem segítségért kiabálni. Végül kiáltozásom fülekre talált, kisvártatva nyílik az ajtó és nővérem lép ki rajta.
- Yoon! Mi a francot keresel te itt az éjszaka közepén?! Anyáék tudják, hogy itt vagy?
- Min, kérlek most ne kérdezősködj! Inkább adj egy ruhát! Fázom, és pocsojákon kersztül futottam!
- De miért? Követ valaki, vagy mi? Megszöktél otthonról? - nézett szét az utcán. Szemem sarkából láttam, hogy jönnek. Betoltam az udvarra.
- Min! Most! Adj ruhát!
- Rendben, rendben! - azzal bementünk a házba. Elővett egy fehér pólót, egy fekete nadrágot, és egy tornacipőt is adott, mivel mezítláb kellett idáig eljönnöm. Felöltöztem, majd visszamentem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe.
- Yoon, kész egy teát? - kérdezte Kevin - nővérem férje -.
- Igen elfogadnám, köszönöm!
- De mi történt? - ült le velem szemben a kanapéra Min.
- Ne...nem tudom. Egyszerre csak egy csapat bádog doboz jelent meg a házunkban. Elvitték anyát és apát. Én futottam, de észrevettek és nem tudtam máshová menni!
- Robotok? Mindig is jó volt a fantáziád húgi!
- Ez nem vicc! - hirtelen megláttam az ablakból követőim. - Oltsd le a lámpát!
- De Yoon!
- Min! Nem érdekel! Most! - ő megtette, amire kértem. Én pedig az ablak alatt guggolva mutattam nekik, hogy tegyék ők is, amit én. Leguggoltak mellém. Kicsit felemelkedve néztem ki, hogy jobban szemügyre tudjam venni őket. Nem tudtam, hogy higyjek-e a szemeimek, vagy sem.
- Mik ezek?
- Halál droidok!
- Star Wars? Az nem lehet! Biztosan csak viccelődik valaki. Ez egy film. Nem lehet valóság!
  Eközben megjelenik a náluk sokkal erősebb, és furcsább kinézetű droid.
- Grievous (Grívüsz). - egy kék és zöld fénykardot tartott kezében.
- Ki?
- Grievous tábornok!
- Tábornok? Még is milyen tábornok?
- A droidoké...

  Lőni kezdtek rájuk, majd a semmiből előbukkant 6 fehér ruhás klón. Öltözékükről és viselkedésülről árulkodott. Megtisztították a terepet, de a Tábornok meglépett.
- Hé! - mutattott felék az egyik. - Szemtanuk!
- Nyugodjon meg Kodi parancsnok. - sétált ki a füstbomba álltal fehérré tett területről 2 ember, akik kezében fénykardok világítottak.
  Kiszaladtunk az udvarra, de időnk sem volt elbújni, mivel a Jedik beugrottak a kapun.
- Kik maguk?! Terroristák?! - kiálltott rájuk Kevin egy puskát szegezve rájuk.
- Nyugodjon meg! Obi-Wan Kenobi vagyok, ő pedig itt a társam Anakin Skywalker.
- Ez lehetetlen...
- Mi..Hallottuk egy lány kérlelését az este, azt gondoltuk megsebesült ezen a bolygón.
- Neh...Hogyan hallottak engem?
- Téged? - kérdezett rá mindenki.
- A nevem Ri Yoon Sun.
- Yoon? Ezt a nevet hallottam egy édesanya szájából. - jön be még két Jedi, bár ők már fiatalabbnak tűntek.
- Igen! Anyám szólt, hogy feküdjek le, de maguk ezt mind honnan hallották?
- Ez nagyon furcsa...- tűnődött Obi-Wan miközben a szakállát "simogatta".
- A Jediket, mint mi veszi az adónk, hogy ha baj van, de az olyankat, mint te egyáltalán nem.
- Tévedsz Obi-Wan. - jelent meg egy régi család barátunk az ajtóban.
- Ben? Maga...
- Hogy mit keresek itt? Nos, csak az igazságot elmondani. Yoon! Nem hiába tudod a dolgokat mozgatni az elméddel...
- De honnan tudja? Hiszen nem mondtam el senkinek sem.
- Yoon! Miről beszél Ben? - volt kérdőre Min.
- Hah...
- Yoon...mutasd meg mire vagy képes...ifjú Jedi...
- Jedi?! - ijedten kapta felé tekintetét nővérem. Azzal becsuktam szemeim, kitártam kezem, kifújtam a levegőt, majd az ásóra koncentráltam, ami a földön hevert. Nem telt el egy perc sem, már is a markomban volt. - Mi ez Yoon? Mióta vagy képes ilyesmire?!
- Mióta elraboltak, és Ben rám talált...azóta...
- Mit csinált a húgommal?! - kiabált.
- Én semmit...Csupán az erő vezetett hozzá..
- De mi ez a Ben név, Mester? - kérdezet Anakin.
- Plo Koon, Mesternek nyilván szüksége volt rá. Hisz tudod, mióta nem láttuk, Anakin.
- Tudom, Mester.
- Nos, ha ezt így meg is beszéltük, szükségünk van rád, Yoon.
- Rám? Miért?
- Mert elkezdődött a Klónok háborúja. És mivel több Jedit is megöltek, szükségünk van többre.
- De Mester! - szólt közbe Anakin. - Hisz azt sem tudjuk, hogy ő alkalmas-e Jedinek. A Jedi tanács mit fog szólni?
- Tévedsz padawan. A Jedi tanács tud róla. Arról is, hogy ereje olyan mint a tiéd...Anakin...A Jedi tanács, már akkor levizsgáztatta Yoon-t, mikor te kisebb padawan rangjaidat időszakát élted.
- Akkor miért nem hozzánk került?
- A tanács azt mondta, hogy majd akkor kezdjünk belőle harcost faragni, ha itt az ideje. A vizsgák kimutatták mennyi Midiklorián van a vérében. Vagy is neked is velünk kell jönnöd most!
- És mi lesz anyámmal és apámmal?
- Azonnal küldünk oda egy osztagot. Ha Grievous nincs ott, akkor a szabadítás könnyen sikerül. Nyugodj meg, gyere velünk és ne félj.
  Kissé haboztam, de mivel ismertem az úgy nevezett Plo Mestert, ezért velük mentem. Egy baj volt, hogy nővérem nem engedett, ezért bénító lövedéket küldtek rájuk, majd Obi-Wan Jedi lemetrükknek vette alá őket.
  Az űrhajón ülve fordultam vissza az üres utca felé, arra gondolva "Biztos akarom én ezt?" .
- Szia! - ült le mellém az egyik pawadan. - A nevem Ahsoka! Te vagy Yoon.
- Szia...igen...bár ez úgy ment volna, hogy én mutatkozom be. - nevettem.
- Bocsánat. Csak tudod Anakin a mesterem és mindenki azt mondta eltanultam tőle ezt a fajta viselkedést. - mosolygott.
- Értem.
- Ha jól senjtem, akkor te Obi-Wan padawanja leszel.
- Még is honnan gondolod?
- Olyan nyugodt vagy. Gondolom, hogy most repülsz életetben először még sem vágsz ijedt arcot.
- Pedig belülről rettegek.
  Kinéztem az ablakon, ahol már a csillagos ég fogadott mineket. Majd hirtelen mintha átmentünk volna valamin, máris más helyen éreztem magam. Megláttam egy a földhöz hasonló bolygót.
- Ez a Naboo. Ide megyünk mi most. Bemutatunk újra a tanácsnak, bár biztosan tudják, hogy hozzájuk tartunk.
  Anakin Mester pont mellettünk ment el. Mindig is olyan volt, amilyennek az álmaimban láttam. Helyes, ám hatalmas erőt, de fájdalmat is érzek benne.