Egy városban élek most, mint 18 éves lány, aki várja a csodát. Kicsi korom óta furcsa dolgokra vagyok képes, amit soha nem mutattam meg senkinek. Például az elmémmel és a kezemmel tudok irányítani dolgokat.
És elmesélem nektek, hogyan kezdőtött, hogy 16 évesen egy másik világba kerültem...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Hogy idősebb vagyok a kelleténél nem lényeg! Hogy csak most szólók róla az sem! De tudom, hogy léteztek! Hiszek bennetek Jedik! - kiálltottam fel az égre.
- Yoon! Gyere be! Lefekvés idő van!
- Értettem anya, egy pillanat és megyek!
Azzal visszafordultam a sötét éghez, amit csillagok világítottak meg.
- Könyörgöm nektek! Tudom, hogy hallotok!
- Yoon! Ne mondjam többször!
- Megyek már, megyek!
Megmosakodtam, majd lefekvés előtt megnéztem a Star Wars - Clone wars (klónok háborúja) című meséből egy-két részt, amire a leptopomon sikerült ráakadni.
- Hah...-sóhajtottam párnámba. - Bárcsak olyan lehetnék, mint Anakin...- azzal elnyomott az álom.
Hajnali 2 óra felé robbanásra ijedtem fel. Arra gondoltam biztos álmomban megint lézercsatát vívtam a Szeparatisták (rossz oldalon állók) ellen. Végül nem sikerült visszaaludni, így kimentem a mosdóba. Magamra húztam az ajtót. Egyszer csak nehéz lépéseket hallottam meg. Résnyire nyitott ajtón keresztül leskelődtem. Robotokat láttam és, ahogy szüleimet elrángatják. Hihetetlen érzés fogodt el. Utánuk akartam menni, ám látva erősségüket, vissza kellett fognom magam. Gondoltam egyet és kimásztam a fürdőszoba ajtaján, majd a ház mögött kerestem menedéket.
- Parancsnok! Megtaláltuk! - kiálltotta el magát egy robot hang.
Már mit sem törődve a búvóhely felkutatásával, futottam ahogy bírtam. Keresztül az szomszéd udvarán át, felmásztam a fájukra, aminek az egyik kilógó ága biztosította a menekülésem az utcára. Így pizsomában rohanok nővéremék nem olyan messze lévő házukhoz. Át az úttesten, hisz nem volt hatalmas fogalom. Csak, ahogy benéztem az egyik kocsi ablakán, láttam az értelmes fejet, miszerint "Mennyire őrült ez meg?!" mondatot lehetett leolvasni. Mivel Min-ék háza, csak a közel múltban kezdődött elkészülni, így még csengőnek nyoma sem volt, vagyis az ablakot ütve kezdtem segítségért kiabálni. Végül kiáltozásom fülekre talált, kisvártatva nyílik az ajtó és nővérem lép ki rajta.
- Yoon! Mi a francot keresel te itt az éjszaka közepén?! Anyáék tudják, hogy itt vagy?
- Min, kérlek most ne kérdezősködj! Inkább adj egy ruhát! Fázom, és pocsojákon kersztül futottam!
- De miért? Követ valaki, vagy mi? Megszöktél otthonról? - nézett szét az utcán. Szemem sarkából láttam, hogy jönnek. Betoltam az udvarra.
- Min! Most! Adj ruhát!
- Rendben, rendben! - azzal bementünk a házba. Elővett egy fehér pólót, egy fekete nadrágot, és egy tornacipőt is adott, mivel mezítláb kellett idáig eljönnöm. Felöltöztem, majd visszamentem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe.
- Yoon, kész egy teát? - kérdezte Kevin - nővérem férje -.
- Igen elfogadnám, köszönöm!
- De mi történt? - ült le velem szemben a kanapéra Min.
- Ne...nem tudom. Egyszerre csak egy csapat bádog doboz jelent meg a házunkban. Elvitték anyát és apát. Én futottam, de észrevettek és nem tudtam máshová menni!
- Robotok? Mindig is jó volt a fantáziád húgi!
- Ez nem vicc! - hirtelen megláttam az ablakból követőim. - Oltsd le a lámpát!
- De Yoon!
- Min! Nem érdekel! Most! - ő megtette, amire kértem. Én pedig az ablak alatt guggolva mutattam nekik, hogy tegyék ők is, amit én. Leguggoltak mellém. Kicsit felemelkedve néztem ki, hogy jobban szemügyre tudjam venni őket. Nem tudtam, hogy higyjek-e a szemeimek, vagy sem.
- Mik ezek?
- Halál droidok!
- Star Wars? Az nem lehet! Biztosan csak viccelődik valaki. Ez egy film. Nem lehet valóság!
Eközben megjelenik a náluk sokkal erősebb, és furcsább kinézetű droid.
- Grievous (Grívüsz). - egy kék és zöld fénykardot tartott kezében.
- Ki?
- Grievous tábornok!
- Tábornok? Még is milyen tábornok?
- A droidoké...
Lőni kezdtek rájuk, majd a semmiből előbukkant 6 fehér ruhás klón. Öltözékükről és viselkedésülről árulkodott. Megtisztították a terepet, de a Tábornok meglépett.
- Hé! - mutattott felék az egyik. - Szemtanuk!
- Nyugodjon meg Kodi parancsnok. - sétált ki a füstbomba álltal fehérré tett területről 2 ember, akik kezében fénykardok világítottak.
Kiszaladtunk az udvarra, de időnk sem volt elbújni, mivel a Jedik beugrottak a kapun.
- Kik maguk?! Terroristák?! - kiálltott rájuk Kevin egy puskát szegezve rájuk.
- Nyugodjon meg! Obi-Wan Kenobi vagyok, ő pedig itt a társam Anakin Skywalker.
- Ez lehetetlen...
- Mi..Hallottuk egy lány kérlelését az este, azt gondoltuk megsebesült ezen a bolygón.
- Neh...Hogyan hallottak engem?
- Téged? - kérdezett rá mindenki.
- A nevem Ri Yoon Sun.
- Yoon? Ezt a nevet hallottam egy édesanya szájából. - jön be még két Jedi, bár ők már fiatalabbnak tűntek.
- Igen! Anyám szólt, hogy feküdjek le, de maguk ezt mind honnan hallották?
- Ez nagyon furcsa...- tűnődött Obi-Wan miközben a szakállát "simogatta".
- A Jediket, mint mi veszi az adónk, hogy ha baj van, de az olyankat, mint te egyáltalán nem.
- Tévedsz Obi-Wan. - jelent meg egy régi család barátunk az ajtóban.
- Ben? Maga...
- Hogy mit keresek itt? Nos, csak az igazságot elmondani. Yoon! Nem hiába tudod a dolgokat mozgatni az elméddel...
- De honnan tudja? Hiszen nem mondtam el senkinek sem.
- Yoon! Miről beszél Ben? - volt kérdőre Min.
- Hah...
- Yoon...mutasd meg mire vagy képes...ifjú Jedi...
- Jedi?! - ijedten kapta felé tekintetét nővérem. Azzal becsuktam szemeim, kitártam kezem, kifújtam a levegőt, majd az ásóra koncentráltam, ami a földön hevert. Nem telt el egy perc sem, már is a markomban volt. - Mi ez Yoon? Mióta vagy képes ilyesmire?!
- Mióta elraboltak, és Ben rám talált...azóta...
- Mit csinált a húgommal?! - kiabált.
- Én semmit...Csupán az erő vezetett hozzá..
- De mi ez a Ben név, Mester? - kérdezet Anakin.
- Plo Koon, Mesternek nyilván szüksége volt rá. Hisz tudod, mióta nem láttuk, Anakin.
- Tudom, Mester.
- Nos, ha ezt így meg is beszéltük, szükségünk van rád, Yoon.
- Rám? Miért?
- Mert elkezdődött a Klónok háborúja. És mivel több Jedit is megöltek, szükségünk van többre.
- De Mester! - szólt közbe Anakin. - Hisz azt sem tudjuk, hogy ő alkalmas-e Jedinek. A Jedi tanács mit fog szólni?
- Tévedsz padawan. A Jedi tanács tud róla. Arról is, hogy ereje olyan mint a tiéd...Anakin...A Jedi tanács, már akkor levizsgáztatta Yoon-t, mikor te kisebb padawan rangjaidat időszakát élted.
- Akkor miért nem hozzánk került?
- A tanács azt mondta, hogy majd akkor kezdjünk belőle harcost faragni, ha itt az ideje. A vizsgák kimutatták mennyi Midiklorián van a vérében. Vagy is neked is velünk kell jönnöd most!
- És mi lesz anyámmal és apámmal?
- Azonnal küldünk oda egy osztagot. Ha Grievous nincs ott, akkor a szabadítás könnyen sikerül. Nyugodj meg, gyere velünk és ne félj.
Kissé haboztam, de mivel ismertem az úgy nevezett Plo Mestert, ezért velük mentem. Egy baj volt, hogy nővérem nem engedett, ezért bénító lövedéket küldtek rájuk, majd Obi-Wan Jedi lemetrükknek vette alá őket.
Az űrhajón ülve fordultam vissza az üres utca felé, arra gondolva "Biztos akarom én ezt?" .
- Szia! - ült le mellém az egyik pawadan. - A nevem Ahsoka! Te vagy Yoon.
- Szia...igen...bár ez úgy ment volna, hogy én mutatkozom be. - nevettem.
- Bocsánat. Csak tudod Anakin a mesterem és mindenki azt mondta eltanultam tőle ezt a fajta viselkedést. - mosolygott.
- Értem.
- Ha jól senjtem, akkor te Obi-Wan padawanja leszel.
- Még is honnan gondolod?
- Olyan nyugodt vagy. Gondolom, hogy most repülsz életetben először még sem vágsz ijedt arcot.
- Pedig belülről rettegek.
Kinéztem az ablakon, ahol már a csillagos ég fogadott mineket. Majd hirtelen mintha átmentünk volna valamin, máris más helyen éreztem magam. Megláttam egy a földhöz hasonló bolygót.
- Ez a Naboo. Ide megyünk mi most. Bemutatunk újra a tanácsnak, bár biztosan tudják, hogy hozzájuk tartunk.
Anakin Mester pont mellettünk ment el. Mindig is olyan volt, amilyennek az álmaimban láttam. Helyes, ám hatalmas erőt, de fájdalmat is érzek benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése