4 évvel később
20 éves lettem, és Obi-Wan lett a mesterem. Megbízást kaptunk, hogy elpusztítsunk egy erődítményt, ami a Szeparatistáké. Azonnal hajóra szálltunk, és mivel Obi-Wan és Anakin mester kapták a feladatot nekünk is ott kellett lenni. Így legalább tudtam beszélgetni új barátnőmmel Ahsoka Tano-val.
- Kicsik, készüljetek. - jött oda hozzánk Alex a klón csapat parancsnoka. - Mindjárt leszállunk.
- Értettük. - mondtuk egyszerre.
- Ahsoka...Te sokat voltál már ilyen bevetésen?
- Igen, persze. És ne aggódj, én is féltem legelőször. De majd megvédünk! - ütött vállba.
- Kösz! - nevettem.
Kissé féltem, remegett mindenem, amit próbáltam leküzdeni.
- Yoon! - ült le elém Anakin. - Félsz?
- Csak egy kicsit Mester.
- Ne aggódj. Én akkor féltem először a legjobban, mikor megkaptam az önálló feladatomat.
- Amikor Padme Szenátorra kellett vigyázni, igaz?
- Heh, Ahsoka?
- Igen, ő mesél mindig, mindenről.
- Yoon! Anakin! Nem most van az ideje a bájcsevejnek. - lépett közbe Kenobi.
A hajó leszállt, a katonák előre vonultak Anakinnal az élen. Obi-Wan hátul velünk, mi meg a legvégén futottunk utánuk, ugyan is már akkor megtámadtak minket a droidok. Menedéket keresve megbújtunk az erdőben.
- Ahsoka! A te felelősséged lesz Yoon, vigyázz rá! - suttogta Kenobi.
- Igen is, mester! - azzal elkezdett felmászni egy fára. Mesteremre néztem, aki mutatta mosolyogva, hogy menjek utána. Megtettem. Láttam, ahogy egy bolygónyi haláldroid közeleg felénk.
- Mennyien vannak?
- Sokan, mester...nagyon...- mondtam.
- És a csapdába esetteket látod?
Belenéztem a távcsőbe, amin kersztül láttam őket.
- Igen! Úgy 20-30-an lehetnek, mind egy csoportban. Őrzik őket. Két tank és 5-6 db erősebb bádog doboz .
- Értem. Yoon! - kezembe dobott egy táskát. Belenéztem, és droid bombákat láttam. - Figyelj! Menj oda Ahsoka-val és 3 klónnal! Szabadítsátok ki a túszokat!
- És veletek mi lesz, mester?
- Nyugodj meg Yoon, mi megleszünk egy darabig. Csak menjetek, siessetek! Hajrá! - bíztatott Skywalker.
- Értettük!
Tettünk egy kerülőt, hogy a hátulról tudjuk őket megtámadni. Igyekeztünk először a tankokat kiiktatni. Eközben már észrevettek minket. Míg én védtem Ashokat, addig ő elfoglalt egyet a tankok közül. Míg ő vezettett, addig én lőttem őket. Sikerült megtisztítani a területet a fogjok körül. Elbujtattuk őket egy barlangban, majd az erő segítségével eléjük húztunk pár nagyobb szikla darabot, és siettünk vissza a tankhoz, hogy segíthetsünk mestereinknek és a katonáknak. Ugyan az volt. Míg ő vezetett, én lőttem.
- Úgy gondoltuk segítség kellhet. - bújtunk elő.
- Jól hittétek! Szép. És a túszok?
- Egy barlangban. Eléjük tólva néhány nehezebb sziklával eltorlaszoltunk, hogy ne találjanak rájuk, Skywalker. Yoon ötlete volt.
- Ügyes vagy! - mosolygott rám. - De most menjünk! Az erődítményben van pár elrabolt szenátor, akit illene megmenteni. - nevettek. Azzal felugrottak a tank két oldalára, mi pedig elindultunk. Ügyesen kilőttem a kaput.
- Bocsánat, elfelejtettem csengetni! - mondtam. Tudtam, hogy senki sem hallotta, de azért jó kis poén volt.
- Yoon, gyere ki, innentől gyalog kell mennünk!
- Érettem! - azzal kiszáltam. Beostomoltunk. Könnyen megtaláltuk az elrabolt szenátorokat. Köztük volt Padme is. Rögtön odarohantunk. Lekaszaboltuk a droidokat, és kiszabadítottuk őket. Mivel mindenki tudta, hogy Anakin mester és Padme együtt vannak, ezért a Mester nem félt megcsókolni őt. Bár a Szenátornő nem adta vissza.
- Baj van?
- Anakin...nekünk...hah...én többé nem szeretlek...
Megdöbbentő volt hallani.
- Hogy...hogy mi?
- Úgy van! - jött egy robot.
- Sajnálom...
- Padme..én, ezt nem értem...Szeparatista lettél?! Kérlek mond, hogy nem...Ne csináld ezt!
- Jöjjön Dooku már vár minket. - azzal elmentek. Kissé furcsa is volt, hogy Anakin csak így elengedte őket. Lerogyott a fölre, és mérgében beleütött egyet.
- Neh...
- Anakin, sajnálom...- tette kezét a vállára Obi-Wan.
- Mester...mennünk kell! - jelentette ki Ahsoka.
- Menjetek, hagyjatok itt...
- Anakin! Nem hagyunk itt! Mennünk kell!
- Mondom, hogy nem megyek! - üvöltötte le.
- Obi-Wan! Vigyétek ki a Szenátorokat! Most! - nyomatékosítottam.
- Rendben!
- Jönnek! Dooku!
- Nincs sok időm...
Letérdeltem Anakin elé.
- Mit akarsz?! Nem meg mondtam, hogy hagyjatok itt?! Menj!
- Kérlek, Mester! Nem foglak itt hagyni! Akármit is mondasz, nem hagyjak itt! Tudom mit érzel.
- Ch..persze...
- A szemem láttára gyilkolták meg 3 nővéremet és a húgomat. Neked édesanyádat, most pedig Padme is. Tudom mit érzel, de küzdened kell!
Mivel nálunk a földön az a szokás, hogy ha valakinek eléggé savanyú, vagy szomorú hangulata van, megöleljük. Ezt tettem vele is. Pár perc múltva visszaölelt. Fején simítottam végig, miközben szorította szeméhez egyik kezem.
- Óh..! Milyen megható pillanat... - tapsolt valaki a hátunk mögött.
- Dooku...- elengedtem Anakint, majd kieresztve fénykardom, felálltam. Egy másik bejáraton kersztül megjelent mesterem. Majd megláttam Ahsokat, mint Dooku fogját. - Engedd el! - kiálltottam rá.
- Óh..biztos te lehetsz Obi-Wan új tanítványa. Örülök, hogy megismerhetek egy ilyen akadékos padawant. Hallottam, hogy felbecsülték a midiklorián szintedet. Annyi, mint Anakin-nak, igaz?
- Engedje el, Ahsokat! - kiabáltam rá.
- Nahát! De rossz modorú vagy! Obi-Wan nem mondta, hogy nem szabad így beszélni? Na, majd megtanítalak én! - azzal egy szempillantás alatt, minta a keze zárlatott kapott volna, és elektronikus nyalábokat lövelt volna ki. Felkészültem rá, hogy elérjen, de ehelyett egy fénykard megvédett. Tulajdonosát néztem, aki a mester volt. Újjúlt erőre kaputt és megvédett. Anakin és Obi-Wan mester mellém állt.
- Figyeljetek, együtt támadjuk meg-
- Én elkapom most! - szaladtam felé, mire elektromosságot kapott testem, és azzal az erővel neki vágott a falnak. Bevágtam a fejem és csak annyit hallottam, ahogy Kenobi azt mondja "Yoon, ne!", majd elájultam.
Később felébredtem, akkor Obi-Wan a földön, Anakin pedig lábán feküdve. Láttam, ahogy Dooku feléjük tart és kardját emeli. Sok fájdalmat hátrahagyva odaugrodtam, és elzártam az utat kardjától.
- Nem..engedem..., hogy a mestereimet bánts! - toltam hátra.
- Erős vagy, de ugyan akkor félsz is. - kezdtünk párbajba. - Félsz, hogy elveszíted, azt akit szeretsz.
- Tévedés! Már is elveszítettem őket!
- Hagyd őt! - lépett közbe Skywalker. - Yoon! Mentsd meg Ahsokat!
Így is lett. Segítettem neki, mire ismét áramütést kaptam, a hátamba.
- Azt mondtam, hagyd őt! - vágta le az egyik kezét. - Meneküljetek! - parancsolta.
- Nem! - fordultam vissza. Nem akarok ellent mondani neki, de még is kötelességem segíteni. Hátulról neki támadtam, mire ismét sokkot kaptam. Hirtelen zúgni kezdett a fülem, és összeestem. Majd csak azt vettem észre, hogy Dooku menekül. A katonák Obi-Wan-t menekítik. Anakin pedig utasít engem, hogy karoljam át a nyakát. Nagy nehezen, azt sem tudva mi történik, megtettem. Fekapott karjaiba, és kivitt. Hátranéztem és azt láttam, hogy felrobban az állomás. Csak arra tudtam gondolni, hogy teljesítettük a parancsot, hogy a mesterem jól van-e és, hogy Anakinak, hogy volt ekkora bátorsága. Majd a düh és a fáradság áldozata ként, ismét elájultam.
Arra ébredtem, hogy egy korházban fekszem, az ágyam szélénél pedig barátnőm.
- Ah...a fejem...- ültem fel.
- Yoon! Végre! Minden rendben? Nem fáj semmid? Hogy érzed magad?
- Ahsoka hagyd, hogy ő is szóhoz jusson. - néztem a másik irányba, ahol megláttam Kenobit.
- Igen, jól vagyok. Mester?
- Én is, köszönöm. Szerencséd volt, hogy Anakin kihozott.
- Hát igen. - jelent meg. - Hiszen ő sem hagyott volna ott.
- De ugye tudod, hogy amit tettél, az ellent mond a kódexnek? A tanács nem igazán nézte ezt jószemmel. - mondta mesterem.
- Még is. Jól tudják, hogy milyen vagy. Így elnézték, hogy most az egyszer ellent mondták nekem. - mosolygott.
- Értem, és sajnálom, mester.
- Semmi gond. Az a lényeg, hogy egyben vagy. Egyébként miért ájultál el?
- Min-től örököltem. Gyerekkoromban sokat volt olyan, hogy ideges lettem és ez elnyomta a józan eszem, és elájultm.
- Az idegességtől? - kérdezett rá. Én csak bólogattam.
